AZ ORVOS – PÁCIENS/BETEG KAPCSOLATRÓL


2020.07.24.

A KOMMUNIKÁCIÓRÓL, A BETEG VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS SZABADSÁGÁRÓL ÉS AZ ORVOS JOGAIRÓL: A PLASZTIKAI SEBÉSZ SZEMÉVEL

Az elmúlt években szerzett vegyes, néha kimondottan rossz és néha nagyon kellemetlen tapasztalatok indítottak ennek a bejegyzésnek a megírására. Nagyon ritkán fordultak elő ilyen esetek, ennek ellenére indokoltnak tartom, hogy részletesen írjak róluk.  Ez a blog teljes egészében a saját véleményemet és értékrendszeremet tartalmazza. Nem kötődik sem más kollégával megtörtént eseményhez, sem plasztikai sebészeti, vagy más szervezetek állásfoglalásához, bele értve a Magyar Orvosi Kamarát.

Ahogy az a blog címében is szerepel, a következő, számomra fontos témákról írom le tapasztalaton alapuló álláspontjaimat. Az orvos-páciens és az orvos-beteg kapcsolatról, kettejük kommunikációjáról, a páciensek/betegek véleményének stílusáról és tartalmáról, végül az orvos jogairól, mivel ilyenek is léteznek!

Az orvos-páciens & orvos-beteg kapcsolat a plasztikai sebészetben

Elméletileg különbséget kellene tenni az orvos-páciens és az orvos-beteg kapcsolat között, mert a páciens a szó szoros értelmében nem beteg, a legtöbb esetben egészséges. Azonban a konzultáció során gyakran fény derül rá, hogy testi panaszait lelki zavarok is kísérik. Nehéz, ill. szerintem nem is lehetséges tehát egy éles határvonalat húzni emiatt a páciens és a beteg meghatározás között. Én alapvetően „betegként” kezelem a hozzám forduló pácienseket is. Ez azt jelenti, hogy elkötelezett vagyok, hogy megszüntessem panaszukat. Másként megközelítve a kérdést, azt mondom, hogy a páciens az, aki egészséges, de például zavarja, hogy megjelentek az első ráncai és ő állítja fel a ránckezelés javallatát. Ha klasszikus értelemben vett betegről van szó, akkor az ő esetében az orvos állítja fel a diagnózist és a szükséges kezelést is. Például egy bőrrák esetében nem lehet kérdéses, hogy meg kell gyógyítani. A kezelés elmaradása idővel további egészségkárosodást okozna. Ezzel szemben a ránckezelés elmaradása nem okoz egészségkárosodást, de a panaszos páciens elégedetlen marad a megjelenésével. Miért írok erről ilyen részletesen? Mert többször szóltak rám, és javítottak ki „páciensek”, hogy ők nem „betegek”! Mivel nem teszek különbséget páciens és beteg között, előfordult, hogy a konkrét panasszal szorosan nem kapcsolódó jó és segítő szándékú orvosi tanácsomat, javaslatomat zokon vették. Azóta tudatosan tartózkodom ettől, kivéve azokat az eseteket, amikor jeleznem kell a betegséget (pld. az arcfiatalító konzultációra érkező arcán kóros bőrelváltozást észlelek). Az orvos-beteg kapcsolat a kölcsönös bizalmon alapul. Fel kell építeni, meg kell erősíteni. Mert a bizalom olyan, mint a tojáshéj, könnyen törik!

Más megközelítésben a plasztikai sebészeti konzultációról

A konzultációt az orvos vezeti, irányítja. Gyakorlatomban a nem komplikált eseteknél a konzultáció általában 30 percet vesz igénybe, de annyi időt szánok rá, amennyi szükséges. A konzultáció menetrendje a következő: az előzmény, a jelen panaszok, a vizsgálat és a jelen állapot, a szakvélemény és a kezelési terv rögzítése. Továbbá magyarázat a lehetséges kezelések előnyeiről és hátrányairól, a gyógyulás idejéről, az eredmény tartósságáról, a gyakoribb szövődményekről. ((zárójelben megjegyzem: emiatt sem ingyenes a konzultáció!)). Úgy vélem, a fentiekből érthető, hogy miért kérek rövid és tömör válaszokat, miért határozottan célirányos a konzultáció folyamata és miért nem férnek bele pld. az ismerősökkel megtörténtek és a másoktól hallottak. Már itt kiderül, hogy ki az együttműködő partner. Az orvos és páciens között jelentős információs aszimmetria áll fenn. A páciens nem tudja eldönteni, mi fontos és mi nem. Nem fojtjuk senkibe bele a szót, de a konzultációt mederben kell tartani.  Itt kapcsolódik mondanivalóm a kommunikációhoz.

Az orvos – beteg kommunikáció a plasztikai sebészetben

A személyes kommunikáció mindkét fél részéről meghatározó. Első alkalommal ez egyfajta ismerkedés orvos és potenciálisan leendő betege közt. Itt is fenn áll az aszimmetria, mivel rólam minden fontos információ olvasható a honlapomon, látható a fényképem, stb. A beteg már ekkor dönthet arról, hogy érez-e elegendő bizalmat, hogy felkeressen. Ezzel szemben nekem kevesebb időm van arra, hogy az új beteget és panaszát megismerjem. A kommunikáció alapja a kölcsönös tisztelet. Nem vágunk egymás szavába. Udvariasak vagyunk egymással.

A kedves plasztikai sebész

Kaptam olyan kritikát, hogy „lehetnék kedvesebb a betegemmel”.  Nem tudom értelmezni ezt, mivel nem tudom meghatározni azt, hogy az udvarias és tiszteletteljes orvosi viselkedésen és kommunikáción túl mit is vártak el tőlem? Más páciens röviden azt mondta, hogy „nem volt kedves”. Mit jelent ez a szó? és hol kezdődik, és hol végződik az orvosi kedvesség, ha van ilyen?

A Wikipédia értelmezésében a szó jelentése: „kedves” (melléknév)

Vonzalmat ébresztő (személy, tárgy, jelenség, dolog), amelyre szeretettel nézünk; amely örömet okoz, jó érzéssel tölt el.

A Magyar Értelmező szótárban a szó jelentése: „kedves” (melléknév, főnév)

  1. Olyan <személy>, aki iránt szeretetet, rokonszenvet érzünk.
  2. Olyan <tárgy, dolog>, amelyet vki különösen kedvel, amely szívéhez nőtt; amelyhez érzelmi okokból ragaszkodik. 
  3. Szeretetre méltó, megnyerő, szíves, nyájas <személy>
  4. (bizalmas) Olyan <tárgy, jelenség, műalkotás, ritk. személy>, amely, ill. aki vmilyen szempontból tetszik; tetszetős.
  5. (gúnyos) Bosszúságot okozó, kellemetlen.
  6. (választékos) Vkinek hozzátartozója: gyerek, családtag, rokon.
  7. (költői) Feleség, hitves.
  8. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Vkivel szerelmi viszonyban levő személy, rendsz. nő; szerető.
  9. (költői) Kedves dolog

A fenti 10 meghatározás lefedi a kedves szó értelmezési, használati változatait. A Wikipédia értelmezése szerintem nem alkalmazható az orvos-beteg kapcsolatban.

A Magyar Értelmező Szótár 9 pontjából egyedül a harmadik meghatározás alkalmazható fenntartásokkal. Határozott véleményem, hogy az orvos  kommunikációjában a udvarias és tiszteletadó viselkedés a helyes. Nem a nyájas, a megnyerő, a szívélyes. Az ilyen viselkedés számomra azt sugallja, hogy érdekből történik egy rövid ideje megismert (?) emberrel. Az új beteg a szakértelem, a tudás, a tapasztalat, a gondosság, az empátia és végül az említett udvarias viselkedés miatt érezzen megnyerőnek. Pontosabban: bizalomkeltőnek. Szerintem nem illő az orvos-beteg kapcsolatban egymás ölelgetése, puszi adása, stb. Ha nem vagyok „kedves”, vagy „eléggé kedves”, akkor a fentebb leírtak alapján, vállalom. Nem tudok és nem akarok megfelelni ebből a szempontból Mindenkinek. Az orvos és a beteg egyenrangú felek, de ez nem ad felhatalmazást a tiszteletlenségre, a tegeződésre.

A személytelen kommunikáció a plasztikai sebészetben

  • hagyományos postai levél
  • e-mail
  • sms
  • Messenger, Viber
  • hangposta üzenet

Postai levelet nagyon ritkán kapok. Az ilyen levelek kizárólag kétféle hangnemben és stílusban íródnak. Vagy köszönetnyilvánítás, vagy indulat levezető kritizálás. Itt jelzem, hogy egyikre sem válaszolok soha, mert egy élő szó (köszönöm) és velejáró kézfogás a legnagyobb elismerés.  Ha pedig valakinek problémája van velem, akkor kulturáltan beszéljük meg = hallgasson meg engem is.

Az e-mailekre általában jellemző a haverek közt bevett trendi kommunikáció.  Jelzem, hogy nem fogadom el a Hello, a Hi vagy a Hello Doki megszólítást. Tiszteletlenség. Az árajánlat kérő körlevelekre sem válaszolok. Nem vagyok Klinika, sem Dr. Úr/Dr.Nő… ezek a levelek nem nekem szólnak. Hanem az ismeretlenül a legkedvezőbb ajánlatot adó plasztikai sebésznek! Nem érzem extra elvárásnak, hogy egy elektronikus levél udvarias legyen. Legyen célzott  a megszólítás, emojik és rövidítések nélküli a tartalom és az levél befejezése, az elköszönés teljes névvel + elérhetőséggel történjen. Nagyon nagy elvárás egy formailag és tartalmilag is udvarias levél megírása?

Az oda vetett, félmondatos és névtelen sms-re sem válaszolok. Pld.: „elfelejtettem mikor kell mennem” Minden általam operált vagy kezelt betegnek elmondom, hogy gyógyulását követően törlöm nevét,  telefonszámát a mobilomból. Nem várható el, hogy több ezer nevet tároljak. Megterhelő lenne oda írni (?): NN vagyok, elnézést elfeledtem…

A Facebook Messengeren és a Viberen is elérhető vagyok, de korlátozottan.  Sajnos itt is hódít ez az általam minimál kommunikációnak elnevezett üzenet dobás. Sajnálom, de nem válaszolok ezekre az idegenektől kapott félmondatokra sem (pld.: XX írta: „mennyibe kerül a zsírszívás?”).

A hangposta üzenetekkel ugyanaz a problémám, mint a telefonhívásokkal. Sokan nem köszönnek, és nem is mutatkoznak be. Rátérnek a lényegre, ami őket érdekli: “csinál maga mellnagyobbítást zsírral?” Ha ismételt kérésemre sem mutatkozik be a hívó fél, elköszönök tőle azonnal.

Hála az okos telefonnak, a kommunikációs csatornák egy eszközben futnak össze. Ettől még a napjainkban hagyományosnak nevezendő illemszabályokat kéretik betartani.  Telefonos elérhetőségünk korlátozott. Munkanapokon 9-19 óra között. Pár hete vasárnap délben gyanútlanul fogadtam egy hívást, arra gondolva, hátha valamelyik frissen kezelt beteg hozzátartozója hív. Egy férfi hang arrogánsan csak ennyit mondott: „milyen orvosnak tartja magát?” Becsületére legyen mondva, hogy bemutatkozott, de a nevét nem értettem. Akkor is felháborító! További magyarázatot nem fűzök az esethez.

A beteg véleménynyilvánításáról: mit mondhat a plasztikai sebészről?

Bármit? Bárhol? Bármikor mondhatnak és leírhatnak?? Ez lenne a demokratikus vélemény- nyilvánítás joga?? És következmények nélkül? És egy orvos köteles eltűrni az elfogult, sokszor minden alapot nélkülöző, hírnév- és becsületrontó, ócsároló „véleményeket”? Legyen szó írott vagy digitális médiáról. A negatív hír a hír? Az a szenzáció, ha valaki egy általa elrontottnak tartott műtét miatt a volt orvosa becsületébe gázol? Holott egy sebgyógyulási szövődménye alakult ki… Aztán az orvost felmentő jogerős ítélet után tovább folytatja ezt a hadjáratot. Hol van az orvosok vélemény nyilvánításának a lehetősége? Egy Facebook csoportra nincsen rálátásunk és nincsen lehetőségünk, hogy reagáljunk. Más a Google review, mert ott legalább lehet válaszolni, lehet cáfolni a bosszúálló lejárató kommenteket. Hol van a véleménynyilvánítás határa? Egy plasztikai sebész magánorvos nem közszerepelő, akinek többet kellene eltűrnie. Nem lehet védtelen a kicsinyes, elfogult minősítésekkel szemben.

Egy kritikus és korrekt vélemény, visszajelzés segít abban, hogy min kell javítanom. De a tudatosan sértő, lejáratás céljából írt, irreális kirohanást nem tartom véleménynek. Ezek a sárdobálások a beteg személyiségéből fakadó szégyenteljes és méltatlan megnyilvánulások.

Az orvos jogairól a plasztikai sebész szemével

Az egészségügyi törvényben pontosan meghatározott esetekben az orvosnak joga van visszautasítani a kezelést. Ide tartoznak egyrészt az orvos szakmai esetek (például: az irreális elvárás, a testképzavar, nálam az extrém és ízléstelen eredmény (!) is, továbbá személyiségzavarok, lelki betegségek stb., a teljesség igénye nélkül felsorolva a legfontosabbakat). Másrészt a törvény által meghatározott esetek. L.: Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szabályozza az egészségügyi dolgozók jogosultságai sorában többek között az ellátás megtagadásának jogát is. itt egy link, ahol részletesen olvasható a  paragrafus:  http://medicalonline.hu/eu_gazdasag/cikk/mikor_tagadhatja_meg_az_orvos_az_ellatast

Itt nem kívánom a törvénykönyv paragrafusaival untatni az Olvasót, de a plasztikai sebészeti több évtizedes tapasztalatom alapján a következő álláspontot alakítottam ki. A verbális agresszió és/vagy a tiszteletlen viselkedés és kommunikáció bármilyen megnyilvánulása esetén elutasítom a kezelést.  Nem vállalom továbbá a számomra bizalomvesztő eseteket sem. Nem vállalom az előírt együttműködést betartani nem tudó betegeket sem. Aki két alkalommal nem jön el konzultációra és távol maradását nem jelzi, nem kap újabb időpontot. És ezentúl a személyiségi jogaimat és a jó hírnevemet meg fogom védeni minden eszközzel (az írott és a digitális média, a közösségi média, a fórumok, igénybe vételével), beleértve a jogi utat is. Van tudomásom arról, hogy plasztikai sebész indított polgári és büntető jogi eljárást is az őt zaklató és kampányszerűen lejárató páciense ellen. Mindkét pert megnyerte!

Remélem, a fentiekből érthető, hogy mindenkinek a kezelését vállalom, ha a szakma szabályai szerint képes vagyok rá. Továbbá ha a beteg betartja azokat a normákat, amelyeket felsoroltam. Hatalmas az elvárás velünk, orvosokkal szemben. Nagy a felelősségünk. De!, ahogy az orvosnak nemcsak kötelezettségei, hanem jogai is vannak, úgy a betegnek sem csak jogai, hanem kötelezettségei is vannak!

Válasz a „… milyen orvosnak tartja magát?” kérdésre

Itt válaszolok a vasárnap ebédidőben kérdező Úrnak és az Olvasónak is. A közel 40 éve indult sebész orvosi munkámat kezdettől fogva hivatásként igyekszem végezni. Értékrendem konzervatív, de nem tekintélyelvű. A betegeket holisztikus szemlélettel vizsgálom és gyógyítom. De van határa a lelki zavarok általam történő orvoslásának, mert nem vagyok sem pszichológus, sem pszichiáter. Ahogy nem vagyok sem polihisztor, sem mindenféle műtétet a legmagasabb színvonalon elvégző plasztikai sebész sem. Szakmai határaimat mindig igyekeztem reálisan felmérni! Segítek a segítségre szorulóknak. Végzek pro bono beavatkozásokat. Végül, de nem utolsó sorban az életfogytig tartó tanulás elvét követve, folyamatosan képzem magam.

Kérdést és kommentárt a  kelemed@kelemed.eu címre küldhetnek.

2020.07.24.

Dr. Kelemen Ottó PhD MBA

plasztikai sebész szakorvos

error: Védett tartalom !!