Mielőtt a plasztikai sebészet általam elképzelt jövőképéről írnék, elengedhetetlennek tartom megemlíteni, hogy a 21. század második évtizedétől a plasztikai sebészet legfiatalabb ága, a regeneratív (a megújító) plasztikai sebészet fejlődik a leglátványosabb ütemben.
A rekonstruktív (a helyreállító) plasztikai sebészet fejlődése – túlzás nélkül állíthatom – hogy kissé lelassult. A kutatások teljesen indokoltan, főként az onko-plasztikai területre koncentrálódnak. Az esztétikai (szépészeti/kozmetikai) ágat érintő újítások részben átfedést mutatnak a megújító plasztikai beavatkozások alapkövét jelentő zsírfeltöltésekkel. A high tech készülékek tovább fejlesztése töretlen, legyen szó lézer, ultrahang, rádió, plazma vagy krio (azaz fagyasztásos) sebészeti eszközökről és ezek egy gépben történő kombinált alkalmazásáról.
A plasztikai sebészet jövőjét illetően a közeli, azaz a 10-15 éven belüli változásokról írok, melyek természetesen tartalmaznak szubjektív elemeket, de nem nostradamusi jóslatok, inkább kötném őket Y. N. Harrari gondolataihoz, maximálisan elkerülve a szerénytelenség látszatát.
A képalkotó rendszereket sokan már 10-15 éve rutinszerűen alkalmazzák (pld. orrplasztika előtt).
Ezek a 3 dimenziós képeket létre hozó számítógépes programok a páciensek műtéti előtti 2 dimenziós fényképeit használják fel a műtéti eredmény bemutatására. Gyakorlatomban több mint egy évig használtam a Crisalix 3D programot a mell- és arcműtétek várható eredményének illusztrálására. És úgy döntöttem, hogy nem alkalmazom tovább, mert nem váltotta be a várt eredményeket, mert időigényes és drága és legfőképpen, mert csak nagyon-nagyon közelítő műtéti eredményt mutat. A páciens tájékoztatás központi eleme volt ennek a kihangsúlyozása és dokumentálása is, a későbbi félreértések és jogviták megelőzése érdekében. Az említett szoftvert tovább fejlesztették, már nem szükséges Ipad és szkenner hozzá. Elegendő az okos telefonnal készített fotó. Jelenleg a mell- és az arcplasztika eredménye modellezhető vele. A fejlesztések folyamatosak, több módszert érintenek. Nem lehet kétségünk afelől, hogy 10 éven belül ezek a képalkotók (angolul: imaging systems) közel 100 %-os pontossággal mutatják be a várható műtéti eredményt. Mely műtéti eredmény, amíg emberek végzik a plasztikai műtéteket, addig sohasem lesznek, sohasem lehetnek a szoftver alkotta eredménnyel tökéletesen megegyezőek. Az emberi sebészi tényező miatt.
A 3D nyomtatás robbanásszerűen terjedt el az ipar legkülönfélébb területein.
Az orvostudomány mindig is gyorsan felhasználta ezeket az ipari, gyakran hadi technikai innovációkat. Így történt ez a 3 dimenziós élő szöveti nyomtatással is. Ez már napjainkban is alkalmazott módszer. Drágasága miatt nem terjedt el széles körben. Az ISAPS 2018. évi kongresszusán a zsírszövet 3D nyomtatást ismertette egy koreai vállalat. A fejlesztés során egyre több szövet válik majd alkalmassá 3 dimenziós nyomtatásra (porc, izom, bőr, csont, stb.). 3D diagnosztikus módszerrel (lézerCT, MRI, stb.) meghatározott méretű szövethiányok milliméter pontos pótlását teszi majd lehetővé a 3D szövet nyomtatás.
A mesterséges intelligencia (angol rövidítése: AI) elérhető már pld. a Google keresőben. A páciens beírja a betegségének a tüneteit, és a „webdoki” vagy „G-doki„ vagy más fantázia névre keresztelt program felállítja a lehetséges diagnózist. Közvetlen emberi beavatkozás nélkül. És tanácsokat ad, a kezeléssel és a kivizsgálással kapcsolatosan. Az ASPS, azaz az Amerikai Plasztikai Sebész Társaság közleményben számol be arról, hogy a mammográfiás szűrővizsgálatok (= emlő röntgen) képeit elemző számítógépes program magasabb arányban diagnosztizált rosszindulatú daganatra utaló eltéréseket, mint a radiológus szakorvosok. Ez egy diagnosztikus algoritmus, melyet szakemberek hoztak létre, sok ezer kép és adat rendszerbe táplálásával.
Ennek analógiájára – igaz nem a közeli jövőben – elképzelhető, hogy robot orvosok diagnosztizálnak és kezelnek is (?).
Ezek után feltettem magamnak a kérdést: vajon hogy zajlik majd a közel jövőben a mellnagyobbítás konzultáció? A páciens adatait a recepciós beviszi a rendszerbe. Ezt követően a hölgyet egy speciálisan erre a célra kialakított helyiségben a „Mammarobot” megvizsgálja és minden adatot megjelenít egy 3 dimenziós hologramon. A jobb és a bal mell térfogata, a méretei, a szöveti és alkati adottságok, 100 %-os pontossággal leolvashatóak. A mell aszimmetriákat komplexitásában mutatja be (mellbimbók helyzete, mirigyállomány nagysága, alakja, helyzete, stb.). És az algoritmus természetesen 3- féle műtéti tervet el is készít, melyek eredményét a megoperált páciens 3 és 4 dimenziós (ez utóbbi mozgás közben és bikiniben is bemutatja az eredményt) hologramjával modellezi. Mi dolga maradhat ezek után a kezelő orvosnak? Csak annyi, hogy megkérdezze a hölgyet, hogy melyik virtuális megjelenésével a legelégedettebb? A leghatározottabban kijelenthetem, hogy nemcsak ennyi feladata, munkája lesz a plasztikai sebésznek. Miért? Az emberi tényező miatt. Igen, a robot megkönnyíti a sebész dolgát, abszolút pontos méreteket ad. De a robot a műtétre váró emberi lények lelkével, ill. lelki problémáival nem képes foglalkozni. Ez alapvetően empátiát igényel. És erre csak egy másik ember képes, olyan, aki nem gépiesen végzi a munkáját, hanem hivatásszerűen és mellesleg speciális szaktudással bír.
Szép új jövő? Igen, itt kopogtat. De az ember-orvost nem helyettesítheti a mesterséges intelligencia.
Kérdése, észrevétele van? Kérem írja meg a kelemed@kelemed.eu e-mail címre!
Dr. Kelemen Ottó PhD